Könyvbemutató – A ló az ló – riport

Tóth Bettina: A LÓ AZ LÓ

Szombaton volt az első könyvbemutatóval egybekötött előadásod Piliscsabán, a Piliscsabai Cserkész Lovas Egyesület szervezésében. Ki volt a célközönség?

Mindenki, akit érint a ló-téma. Ugyanúgy szól gyerekeknek, oktatóknak, szabadidő vagy sport lovasoknak, mint állatorvosoknak vagy kovácsoknak. A ló viselkedése minden lóval foglalkozót érint, sőt még azoknak is érdekes lehet, akik csak távolról szeretik ezt a nagyszerű állatot.

A könyvesboltok tele vannak lovas témájú könyvekkel. Miért érdemes mégis ezt a könyvet levenni a polcról? Miben különbözik a többi lovas könyvtől?

Mert magával a lóval – szokásaival, faji sajátosságaival, viselkedésével – foglalkozik, és nem köthető egyetlen szakághoz, vagy egyéb speciális lovas tevékenységhez sem. A ló etológiájának alapvető ismeretére pedig minden lóval foglalkozó embernek szüksége van – ez a könyv pedig éppen erről szól.

Egy magasan képzett oktató, vagy lovas élsportban tevékenykedő lovas mit tanulhat még a lovakról?

Rengeteg lovat érintenek a leggyakoribb „civilizációs” betegségek (kólika, sántaság, kehesség), melyek az állat idő előtti eutanáziájához vezetnek. Nem beszélve az egyéb mentális problémákról, rossz szokásokról, sztereotípiákról (szitálás, karórágás, stb.), amiktől ugyan még használható a ló, ám tünetként jelzik, hogy valami nincs rendben. Mindezek vadon élő társaiknál azonban egyáltalán nem fordulnak elő. Nem lenne hát izgalmas megnézni, hogy mi a különbség a kettő életmódja között? De ha a lovak szempontjait félre is tennénk és csak a lovasokat érintő baleseti statisztikákat nézzük, a kép ugyanilyen elrettentő.
Természetesen nem azt mondom, hogy most minden versenyző és iskola lovat azonnal szabadon kell engedni (bár nyilvánvalóan minden ló számára a legelős, ménesi tartás lenne az ideális), de ebben a könyvben arra szeretnék rávilágítani, hogy a ló, az ló marad minden körülmények között. Lehetőségeinkhez képest próbáljunk meg az ő valós igényeihez igazodó környezetet és napi rutint kialakítani annak érdekében, hogy lovunk évtizedekig is egészséges és kiegyensúlyozott maradjon, akár sporttársként, akár munkatársként tekintünk is rá.

Úgy tűnik, hogy egy igen komoly szakmai háttérrel rendelkező könyvet vehetünk a kezünkbe. Kezdő lovasok is fogják érteni?

Ha tehetném, minden kezdő lovasnak, még az első lóval való érintkezése előtt kötelezővé tenném a ló alapos megismerését. Jó lenne, ha az általános, lovakról alkotott képünk közelítene a valósághoz. Az emberi köztudat általában a lovat a következő képek valamelyikével azonosítja: harcias csataló a művészeti alkotásokból és filmekből, tündérszárnyon repkedő pegazus a mitológiából, vagy a rokonságban szájhagyományként terjedő történet, amiben valakit agyon rúgott egy ló. Ezek mind-mind nagyon távol állnak a ló valódi lényétől. Ezek a képek csak okozatok. Az ember hajlamos az úgy nevezett antropomorfizmusra, ami emberi tulajdonságokkal (motivációkkal, gondolatokkal, vágyakkal) ruházza fel és értelmezi a körülvevő világot – adott esetben a lovat. És ez nem csak a kezdő, vagy lovat soha nem látott emberekre jellemző, hanem sokan képesek éveken át úgy szeretni egy lovat, ahogyan ők gondolják, hogy az a lónak jó. Természetesen örülnek a lovak az almának, répának, kedveskedésnek, de mit ér az a pár percnyi öröm, ha a gazdi hazamegy és a nap további 23 órájában a valódi igényei teljességgel figyelmen kívül vannak hagyva? A könyvemben adok néhány tippet, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy lovunk lónak és kiegyensúlyozottnak érezhesse magát háziasított körülmények között is.

Mi sarkallt leginkább arra, hogy megírd ezt a könyvet?

Hasonló a történetem eleje minden lóval megszállott sorstársaméhoz: gyerekkorom óta vonzódom a lovakhoz, mindig kerestem a lehetőséget, hogy a közelükben lehessek. Erre kézenfekvő megoldás lovas iskolába járni, nekem sem nagyon volt jobb ötletem. Estem-keltem (mármint a lóról), annak rendje és módja szerint. Évekig azt gondoltam, hogy ez hozzá tartozik. Szállóige, hogy aki nem esik le, az nem is igazi lovas. Ennek tényleg így kellene lennie? Valóban ilyen az alaptermészete egy lónak? Tényleg közelharcként kell egy-egy lovaglást megélni? A magyar szakirodalom nagyon érintőlegesen foglalkozik csak a ló etológiájával, vagyis a lovak természetes környezetében megfigyelt viselkedésével. Ennek kezdtem utána járni, külföldi könyveket bújtam évekig. Tanulmányoztam a hazánkban is egyre népszerűbb természetes lókiképzési módszereket, és végül összeállt bennem a kép: A ló, az ló, és akkor lesz a legeredményesebb és legharmonikusabb a kapcsolatunk vele, ha ezt figyelembe vesszük, és megteremtjük számára a lehetőséget, hogy lóként viselkedjen.

Köszönöm az interjút. Kívánom, hogy minél több ember kezébe eljusson ez a gyönyörű képekkel illusztrált, eddig még soha nem olvasott gondolatokkal teli könyv a lovakról!

Még többet a lovakról